"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2010. június 22., kedd

out of control

Van olyan pillanat, perc, óra vagy éppen nap, amikor olyat teszel, amit azelőtt soha. Szétszakítod, kirepeszted a saját világod különleges, erős és addig áthatolhatatlan burkát, és kiszabadulsz. Vörösre lakkozod a körmeidet, szádat gondosan fested, ügyelve arra, hogy csodás formáját megőrizze. Szőke hosszú hajadat feltupírozod, lófarokba kötöd magasan a fejtetődön. Kedvenc, vörös színű ruhádat magadra öltöd, magassarkú lakkcipőbe bújtatod sima, szőrtelen lábad. Kilépsz az ajtón, kis táskádat a hónod alá szorítod, mire észreveszed, hogy szemerkél az eső. Berobbansz a rád várakozó taxiba, és belenézel az alkalmi sofőröd szemébe. Aztán rájössz: fogalmad sincs, hogy hova mennél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése