Újabb iskolaévet zárok le. A tizediket. Röviden összeszedem ennek az évnek a legemlékezetesebb pillanatait, amiket mélyen őrzök a szívemben, emberekkel, illatokkal és ízekkel együtt.
Legelső: Szeptember. az első tanítási nap, két új osztálytárssal. Majd év közben még kettővel. Az új, már közel sem ismeretlen lassú, és fokozatos megismerése éltetett akkor.
Legmegrázóbb: November . a Miki. Emlékszem, nagyon boldog voltam, mentem a Mamihoz. Zenét hallgattam odafelé, szinte hangosan dúdoltam az utcán. Megmásztam négy emeletet, ekkor megláttam Mamit az ajtóba, csípőre tett kézzel, az egyik kezében egy használt papír zsebkendővel. Ekkor már tudtam, hogy baj van. Aznap éjjel nem aludtam, csak Érte sírtam
Legeseménytelenebb és Legszürkébb: December. Nem történt semmi, mindenki csak várt, hogy vége legyen a rémálomnak. Nem akartuk elhinni, hogy ilyen is megtörténhet, vártuk a megváltást, amit nagyon gyakran virág formában ajánlottunk Neki.
Legangolosabb: Január. Majdnem mindenhonnan angolosan távoztam, szavak nélkül kommunikáltam az emberekkel, és zavarban voltam, miközben továbbküldték az angol OKTV-m.
Legbüszkébb: Február. A Somogyi-s újságcikkem. Visszalapozva a "késedelem" címszó alatt találod.
Legszerelmesebb:Március. Amikor azt hittem, belehalok a kétszavas SMS-ekbe. Úgy hiányoztál, hogy képes lettem volna gyalog eléd menni, de igyekeztem letagadni. Majd az emlékirataimban újra felelevenítem a szerelmünket.
Legizgulósabb: Április. A kiállításom előtti hasmenéses -hányós történet miatti aggodalmaimat átsugároztam a családomra, majd a Helikoni Ünnepségeken izgultam magam halálra. De megérte, mert a legjobb női kar tagja lehetek.
Legambivalensebb: Május. A balesetem utáni pár óra sírás, telefonos beszélgetés Anna-val. Ez volt a rosszabb, a jobbra szívesebben emlékezem. Az egyértelműen Ausztria a fiúkkal. A barátság átalakulása kölcsönös bizalommá, a nevetések átalakulása hosszú, ám annál tartalmasabb összenézésekre. Amikor a tekintetek találkoznak, és szavak nélkül is tudod, szeret.
Legismeretlenebb:Június. Egyenlőre még ismeretlen. Ígérem, ha eltelik ez a hónap, kitöltöm ezt a leget is.
Nem szeretek iskolába járni, de kétségkívül suli nélkül unalmas lenne az életem. Najó, élet-kezdeményem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése