Mit gondolsz, mit érez a tűzoltó, aki életét feláldozva veti magát érted a tűzbe? Vajon mennyit számít akkor a szerelem? Minden bizonnyal, semennyit, hacsak nem a a tűzoltásba vetett örök és vak szerelemről beszélünk. Ma nem egy tűzoltó érintette meg a lelkem és a fantáziám írást vezénylő részét, hanem egy rendőr. Hogy konkretizáljak, egy tanuló, újonc rendőr.
Lőgyakorlatot tartott egy középkorú, tapasztalt, erős férfi három másik társának: ketten terepnadrágban, rendőrségi pólóban, védőmellényben, a másik férfi pedig civil ruhában volt. Én csak szemléltem őket távolról, biztonságból. Rövid, párszavas utasítások által értették meg egymást, és lopva figyelték a másik tekintetét. Kezdetben azt hittem, mindannyian kezdők, hiszen a másik érzései felé furcsán viszonyultak, de aztán láttam, hogy a tapasztalatlan társuk kíváncsi. Érdekli, szemléli a többieket, feszegeti a határokat. Próbál alkalmazkodni, tudja, hogy mi a kötelessége. Néha szelíden, hatalmas szemekkel hátrapillantott, élvezte, hogy a tekintetemben fürödhet. Elképzeltem magam a helyébe: több ezer élet, áldozat, sérült ember terhének súlyával a hátamon, újoncként rangért harcolva. Együttérzésképpen kaphatott volna egy puszit...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése