Jajj ez a meleg! Közel a trópus,
szenvtelen kókusz, szegecses lótusz.
Izzad a kalapom: a főzőedény,
arcomon szemfödő, lelkem kevély.
Meleg van... és minden csupa haj,
fodrász sincs, csak a fránya zaj.
Nincs más,csak sivár külföld,
a zavar érzése színültig megtölt.
Jajj! Meleg van!
Vagy mi van?
Mondom én: ez a lótusz,
a főzőedény, a kókusz,
a fodrász, a hajhász,
a külföld felráz.
Jajj! Melegem van!
( A vers keletkezés hátterében a mai költészet napi színházi rendezvénysorozat áll. Hirtelen belecsöppentem egy versíró versenybe, melyben négy szó felhasználásával kellett alkotnunk: főzőedény, lótusz, fodrász és külföld. Nekem ezt sikerült alkotnom. Versemet nyomban meg is zenésítették, és jutalmul kaptam egy szép virágot.)
http://www.csiky.hu/userfiles/pdf-ek/koltoverseny.pdf
:)
VálaszTörlésÖtletes, jópofa versikét hoztál ki ezekből az összevissza szavakból, ami nem kis teljesítmény. :D Ezzel a sorral akad azonban egy kis problémám: "arcomon szemfödő, lelkem kevély." - nekem a szemfedő alapvetően a halállal társul, ezért számomra nem illik ebbe a kedves versbe.
VálaszTörlésKedvesdorikelekritikus! Mi lenne, ha a negatív gondolattal kezdenénk és a rövid pozitívummal fejeznénk be a kritikát? Akkor talán Dori költészetével szemmagasságban lennénk és kritikusként is nyernénk valamit: az öszinteséget.
VálaszTörlés