Az első

Pénteken publikáltam a Somogyi hírlapban. Itt olvashatjátok azt a versemet.

A hétfői napon váratlan telefonhívást kaptam. A beszélgetés során kiderült, hogy az Esélyek Háza által kiírt esélyegyenlőségi pályázaton vers kategóriában első helyezést értem el. Versemet meghallgathatjátok szombaton, 14.20-kor a kaposvári Kossuth téren, de úgy gondolom, itt is szeretném megosztani veletek.


Tükör a különbségeinkhez

Tükröt tartok eléd, veled együtt mozgok,
A hűs Duna vizébe veled együtt ugrok.
Levetkőzöm saját magam, belebújok a bőrödbe,
Téged játszalak, úgy ülök az öledbe.

Megmutatom neked milyen férfiként élni,
Száműzöm a nőiséget, nem tudok többé félni.
Kemény leszek, erőt sugárzom rád,
Szigorú arccal, némán csodálkozom rád.

Nem lehet sírnom sem, férfiből vagyok,
Köt a vér, a szokás és a jog.
Rád szegezett szemmel megyek előre,
Megállíthatatlan, rendíthetetlen vagyok- férfi létem idejére.

Nevetve bukom ki férfi- kalodámból,
Esetlenül csókollak - újra nőként- szájon.
Sértődve, kevélyen bámulsz rám,
Tudom, haragudni nem tudsz már.

Nő vagyok. Gyenge nő.
Felállok, elbotlom, gyakran megtörök.
Nem mozdulok, várom a segítségedet,
Egyedül nem vagyok semmire sem képes.

Tükröt tartok magam elé, s látom az arcomat,
Szememből forró könnycsepp indul, belezuhan az alkonyba.
Én nő vagyok, s te férfi,
Csobbanunk a Dunában, s talán az majd megérti.