"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2010. szeptember 30., csütörtök

Bogaras

Bogaras vagy!- nevetve kiabálom rád
sértéseim zuhatagát.
Arcodba hulló tincseid elfogván
katicás hajcsatot tűzöl rá.

Lila harisnyásan, rakott szoknyásan
huppansz a székre nagyasszonyosan.
Eljátszod a drámakisasszonyt,
nevetsz, kurjantasz nagyot.

Hernyó szalad a teraszon,
sikoly távozik az ajkaidról.
Hirtelen felpattansz a fotelból,
ha tehetnéd, kifutnál a panelból.

Hangos kacajjal öleled a nyakam,
szorítasz, elakad a szavam.
Bogaras a lány, nem vitás,-
de tudom, ebben is a hernyó a hibás.

2 megjegyzés: