Vágy

Forró vággyal taszítanálak a Pokol legmélyebb bugyrába,
Égő tekintettel szórnám szanaszét a ruhámat.
Dobálnám, gyűrném, hajigálnám messze a világba,
Hogy majdan együtt keressük azt- egy szál kabátba.
Hagynám, hogy tépd le rólam, ha örömre szomjazol,
Kérném tőled, ha magam arra vágyom.
Kíváncsiságtól pajkos szemeimmel mindened órákon át bámulom
Hangos kacajjal jelzem minden akaratom.
Felégetném az összes fehér gyertyát a szobában,
Viasszal betűket festenék az ablakpárkányra.
Hűvös kezemet égetné a bőröd,
Sziklaszilárd védőfalamat talán legyőzöd.

szeptember 14. /2010./