"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2010. szeptember 6., hétfő

Veritas

A kopott padon ülve,
csodákról merengve,
képzeletembe merülve
bámultam rád.

Kék szemedbe mélyedve,
forrón ölelve,
álmomból ébredve
vártam rád.

Csúf igazságot hallva,
meg-meg botolva
álltam fel mellőled.

Porba tiporva,
megrökönyödve
zuhantam a földre.

szeptember 6./2010./

2 megjegyzés: