Olvass...

Sosem vártam el, hogy tisztán lássam a jövőm. Egyáltalán nem is számítottam semmiféle sziklaszilárd ambícióra, törekvésre, önnön segítségre. Egyszerűen csak hagytam, hogy az életem folyjon a saját, olykor meglehetősen mély, durva medrébe. Vártam, hogy magától megtörténjen a csoda, hogy gyenge, élettelen kezemben megfeszüljön életem lovának képzeletbeli gyeplője.
Várhattam, nem történt semmi. Magamon kellett segítenem, törekednem a legjobbra, minden lehetséges kis apró lehetőséget meg kellett ragadnom. Élnem kellett az általam nyert képességgel, bár valójában még én is csak kerestem azt. Fogalmam sem volt arról, hogy létezésem célja miben rejlik. Elképzelésem, árva gondolatom sem volt arra irányulóan, hogy miért élek. Hiszen bármely pillanatban tovatűnhetek, elszállhatok, halottként zuhanhatok, hamuként hullhatok a földre -de mindez eddig nem történt meg.
Keresem, buzgón emberként kutatóm a jövőm, az utam. Minden próbálkozásom arra irányul, hogy a tökéletes egyensúlyt létre hozzam a képességeim, és a vágyaim közt. Érezni szeretném a siker ízét, kritikát, bántást, kemény szavakat akarok hallani- csak végre olvasson valaki...