(Rá)ébredés

Az ébredés fájdalmánál nincs meredekebb dolog. Lassan, óvatlanul kinyitod álmosságtól roskadozó szemeid, körbetekintesz ártatlanul, végignézel a szobán. Végigkíséred a tárgyakat gardrób kilincsétől egészen az ablakpárkányig. És hirtelen megérzed. Érzed, hogy nincs bent semmi, üres vagy, kiürültél. Belepillantasz a saját lelkedbe, és szembesülsz a ténnyel, amin nem tudsz változtatni: szereted. Realizálod a dolgokat, majd felülsz a forró ágyadban, amelyet az éjszaka során teleizzadtál szerelemmel. Óvatosan kibotorkálsz a fürdőszobába, majd találkozol a hajnal első sugaraival. Égetik gyűrött arcodat, kényszerítenek, hogy fordulj a tükörrel szembe, és nézz farkasszemet saját magaddal. Félve pillantasz a párás tükörre, és megbizonyosodsz róla: igen, szereted.