Eső kopog az ereszen,
Öklöd dobol a szívemen.
Bejönnél, nehogy megázz,
Engedem, vigyázok rád.
Eső kopog az ereszen,
Halkan lépdelsz szívemen.
Óvatosan szemlélsz körbe,
Szád is mosolytól görbe.
Eső kopog az ereszen,
Nyugton fekszem melleden.
Halkan, szaporán lélegzel,
Ellenem sosem-csak velem vétkezel.
Eső kopog az ereszen,
Már bent lakom a szívedben.
Óvón védelek örökké,
Azzal teszlek szemem fényévé.
Öklöd dobol a szívemen.
Bejönnél, nehogy megázz,
Engedem, vigyázok rád.
Eső kopog az ereszen,
Halkan lépdelsz szívemen.
Óvatosan szemlélsz körbe,
Szád is mosolytól görbe.
Eső kopog az ereszen,
Nyugton fekszem melleden.
Halkan, szaporán lélegzel,
Ellenem sosem-csak velem vétkezel.
Eső kopog az ereszen,
Már bent lakom a szívedben.
Óvón védelek örökké,
Azzal teszlek szemem fényévé.
szeptember 19. /2010/
Itt vagyok.
VálaszTörlésez az első mondandóm:)
Másik, hogy tetszik, főleg az ismétlés a versszakok elején (Marika néni megmondaná a precíz szót rá.ami latin eredetű,az 100%). Szóval. Gondoltam megírom mer' mé' ne, hogy sztem hagyd el a 3. versszakban h "Én" mert ez így egy hangyányit sok.mega Zuolsóban is,sztem felesleges az "én" - hiszen a magyar nyelv gyönyörűsége az igei szrag:)
aztán nem muszáj;)
csók
P.
köszönöm. sokat hezitáltam, hogy én-nel, vagy nélküle legyen, de egyre inkább tetszik az én nélküli verzió. eredetileg is olyan lett volna:) köszönöm pannám:)
VálaszTörlés