Keringő

A valóság legszörnyebb álma,
a keringő lágy, gyönyörű bája
nyomja a szívemet.

Táncra visz az élet
pörget, forgat a téren
bántja lelkemet.

Nem hagy aludni a hév,
a heves dobbanás, a lüktetés
nem érzem jól magam.

Émelygek, kiver a víz, a szemem is csillog,
elveszett a remény, az életem halkan pislog
ezt nem élem túl.

Már ágyban fekszem, megkötözve,
az elveim nélkül, bebörtönözve
lassan kezd fájni.

Elmúlt. Bevégezett.
A táncosok leköszönnek
a parkett üres.