Sikít a mélyvörös a szádon,
barna bőrönd mellett ázol.
Nyakadon sötétkék sál,
Az egész életed áll.
Kicsiny a meder
te duzzasztod rendületlen,
a pók a sarokban
őrlődsz magadban.
Gyilkos az idő,
a külön töltött mind meddő,
az órák, a percek, a kiszabott terek,
vágyam a lehetetlen.
Kósza kötél köti a kezem,
szorítja, tépi rendületlen.
Mert fáj! A haragod a terhem
a hiány a végzetem.
Kérlek, ne haragudj rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése