Gyermekként az ember azt hiszi, hogy felnőttfejjel mindent másként lehet majd csinálni. Nem számít majd napszak, elkötelezettség, szerelem, háború, szokás se jog. Persze hinni kell, a hit -akármibe is veted azt- fontos. Ha reálisan tekintesz az életedre, rájössz, ahhoz, hogy az előbb felvetett állítást megcáfold, előtte fel kell nőnöd. És nem egyszerű felnőni sem.
Nem egyszerű a manapság elfogadott tökéletlen és valószerűtlen emberi normáknak megfelelni és eleget tenni. Sőt, mindemellett még felesleges is, úgyis mindenki más igények alapján él. Szeretném, ha meg tudnám határozni a saját igényeim és szükségeim által előre felállított normát. A saját egyszerű és hálátlan kis életem által kijelölt utat, amiről letérve bűn, harag és bosszúság kísér utamon. De nem: a doriNormák majd láthatatlanul is fogják a kezemet és ismeretlen ismerősökbe költöznek alkalmanként, hogy bennük és általuk segítsenek engem. Azért jó lenne, ha néha valakibe hosszabb ideig égne a Norma.
Nem akarok vakon, a sötétben tapogatózva lépdelni, botladozni az utamon. Magabiztosan, előretörve szeretnék bejárni mindent, ami lehetséges. Látni az embereket sírni, nevetni, játszani, boldognak, önfeledten kacarászónak és szépnek.
Hívom a "normám".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése