"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2010. július 29., csütörtök

lépjük át a határokat.

Vesszünk el ketten, együtt a világban.
Fussunk el egészen a piciny Föld peremére, tegyük a talpunkat az éles szakadékra, és vessük magunkat a mélybe. Zuhanjunk métereket, viselkedjünk madárként, szálljunk. Repüljünk el egy zord, sötét erdőbe, keressünk apró, pici zöld tündérkéket, tanítsuk őket nektárt enni, harmatcseppet inni, váljunk apró, pici zöld tündérekké. Szeressünk, éljünk csupán egy teljes napig, majd haljunk meg. Támadjunk fel, ússzunk a pisztrángokkal a heves sodrású patakban, csókolózzunk szüntelen az áramlatban. Mosolyogjunk önfeledten, hozzunk boldogságot az erdőből.
Lépjük át a saját határainkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése