"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2011. február 5., szombat

Álom

Visít az éjjel
emészt a félelem
engem.

Véres a lepedő,
nagy halom keszkenő
nem meglepő.

Izzad a fal
megfagy a zaj
nagy a baj.

Zihál a lány,
kivár,
a mosdóba sétál.

Léptek a nyomába
vétek a szobába
a lány szavára.

Vége az álomnak,
riadtság, zaj
nincs baj.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése