Erős vagyok

"The weak can never forgive. Forgiveness is the attribute of the strong."- Sűrűn, kántálva félhangosan mormoltam Gandhi tanítását. Előredőlve, szorosan összekulcsolt kezekkel ültem a posztóval letakart földön. Kellemes nyári szél fújt, mahagóni vörös, sűrű szövésű kendőm lengedezett. Egyre áhítatosabban, egyre alázatosabban próbáltam hinni a tanításban. Kegyetlenül, elmondhatatlanul gyűlöltem haragudni. Égetett, legbelül mart a tudat: nem kellene félnem attól, hogy a haragom visszaszáll. Ennek ellenére, én mégis, rendületlenül hittem, hogy mindig meg kell bocsájtanom. A körülményeket, a szituációt elfelejtve kell szemet hunynom a tettek felett. Mindezt tökéletesen véghez tudtam vinni- egy bizonyos ideig.
Volt, hogy nehéz volt. Hogy fájt. Hogy fel tudtam volna robbanni. És ekkor újat tanultam.
Nem kell örökre megbocsájtani. Nem szabad hagyni, hogy a félelem átvegye a bizakodás felett a hatalmat. Örökké hinni kell, hogy minden megváltoztatható. Valójában, én egy végtelenül gyenge ember vagyok, aki képes a megbocsájtásra. Ezen változtatnom kell. Rájöttem, erősnek, bátornak, hősnek kell lennem. Az leszek.

( "A gyenge nem képes megbocsájtani. A megbocsájtás az erős attribútuma."- Mahatma Gandhi.)