"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2011. november 8., kedd

mióta várom, hogy elmondhassam,
fontos vagy, de még mennyire, hogy akartam
a csillagok alatt, a hegyen, emlékszel,
álltunk a szalagkorlátnak dőlve, pedig nem volt nesz
nem volt hang, se szó, a város fénye üvöltötte ránk:
ketten vagyunk, nincs más, a zongora csak csendben
lehetett az aláfestés, a kopasz nyár, a nadrágom
csak lógott rajtam, azt hiszem fogytam, eleget,
eszek, hagyjál már, banános csoki a kezemben,
szóval, itt vagy bennem, nagyon bennem
érzem a kezed a szívemen, nem vagyok szerelmes
de még semmi sem késő, nem felejtek,
nincs semmi, csak minden, ami fényes és hűs,
a világ átver, kirekeszt, de nem baj: itt vagyunk,
nem, nem ittam, egy pohárral sem,
tisztán állítom, tudom, mit akarok: azt hiszem,
nem hiszem, akarom tudni, igen: téged.

Adrinak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése