Valahol, egy elveszett világ végén álltam és reménykedtem. Imádkoztam, hogy ne fájjon a bántó szó, hogy érezzem, ha szeretnek, hogy jó legyen, és végre legyen. Meghallgattak, magamra találtam, és végre beérkeztem egy állomásra. Arra az állomásra, ahol csak rám várnak, ahol értem szólnak a harangok.
A mai napon Talentum Blogger Díjra jelöltek, és a délután folyamán megkaptam a díjat. Hihetetlen és elmondhatatlan érzés, mégis minden pillanatát élvezem. A pillanat íze nem mossa el hálámat: boldog vagyok, hogy Ti, srácok, mellettem álltok mindig. Nélkületek már régen felnőttem volna, és most nem lenne miről írnom!
A mai napon Talentum Blogger Díjra jelöltek, és a délután folyamán megkaptam a díjat. Hihetetlen és elmondhatatlan érzés, mégis minden pillanatát élvezem. A pillanat íze nem mossa el hálámat: boldog vagyok, hogy Ti, srácok, mellettem álltok mindig. Nélkületek már régen felnőttem volna, és most nem lenne miről írnom!
Mindenképpen említésre vagytok méltók, így hát íme, Nektek köszönöm: Viktor, Gergő, Eszter, Kármen, Letti, Panni és Viki, a teljesség igénye nélkül.
Akit a legjobban, neki köszönöm a legjobban... (K)(L):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése