"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2011. november 25., péntek

Nélküle egy nő, vele minden

Lehet, hogy erős vagy, de valld be, nélküle igazán nem érzed magad jónak, erősnek, valódinak. Lehet, hogy önmagadban bízol a legjobban, de valójában ő az, akinek mindent elmondasz, akiben feltétel nélkül, bárhol, bármikor. Amikor sírni kell, mert úgy érzed, megfojt a világ, akkor ő az, aki a forró karjaiban tart, aki megfog, visszaránt a szakadék széléről, és még akkor is, ott is fogja a kezed. Ő lesz az, aki félt a hideg, téli éjszakákon, aki gyanakvón figyel minden egyéb férfit, aki rád néz. Ő lesz az, aki szeret.

Tudod, lehet, hogy félsz, hogy meddig tart ez a csodás állapot, de nem szabad. El kell fogadnod, hogy a pillanat hosszú és várakozásban teljes lesz: közös lesz a terhetek, közös az öröm, közös a vigasz, közös a csendes, halálos óra. Lehet, hogy sosem leszel a felesége, élete párja, a nagy ő, a legszebb, a legjobb, de mindig, örökké a leszel.

Nem tudhatod, mi lesz a jövőben, merre tartotok majd, és ha tartotok, akkor együtt teszitek-e meg az utat. Nem számíthatsz arra, hogy mindig melletted lesz, bele kell törődnöd, hogy vannak pillanatok, amikor a világ nem fog a kedvedért megállni. Azt is tudnod kell, hogy valószínűleg ő fog fölötted állni: erősebb, bátrabb lesz, ő a pincébe is le mer majd menni villany nélkül. Ő lesz az, aki helyetted ráver a kalapáccsal az ujjára, ahelyett, hogy a segítségedet kérné.

Nem kell aggódnod, elég, ha megbizonyosodsz egy dologról. Egy nyugodt téli órán melletted fekszik, csend van. A szobában egy árva lélek sem ólálkodik, csak ti ketten, és a sötétség.

Akkor minden rendben van, ha az a csend jól esik. Neked is és neki is. Ne aggódj, akkor biztosan szeret.

1 megjegyzés: