Mámor

Buliban vagyunk.
Fogod a kezem, bemutatsz egy srácnak, veled egyidős, kedves, szép a mosolya. Nem figyelek a nevére, csak rád.
Ő a barátnőm. Ezek a szavak táncolnak ki a szádon, a megrészegült pillanattól nem érzem, pedig egy csókot nyomtál a homlokomra.
A srác kérdez, majd jól láthatóan szemrevételez, szemével gyorsan végigfut a testemen.
Azt mondod, menjek csak előre, látod rajtam, hogy táncolni akarok.
Bemegyek a tömegbe, már a ritmus diktálja a szívdobbanásom, érzem, ahogy pulzál a mellkasom.
Tekintetek találkoznak megállás nélkül, egy idegen magához húz, táncolunk.
Én mindenkivel táncolok, ő velem akar, eltolom, meglök, magához húz, mit akar ez.
Továbbállok, nem érdekel semmi, csak a zene.
Végre megjöttél, már kicsit féltem egyedül. Tudod, sokan vannak itt, de ha te nem, akkor senki.
Kezeidet a derekamra csúsztatod, előtted táncolok, megtartod a karom, csókot nyomsz ide is, oda is.
Vége a számnak, megfordulok, mindenki tapsol, érezni az örömöt a levegőbe.
A szemedben látom, hogy mondani akarsz valamit, és már hajolok is hozzád.

Dóri, az a helyzet, hogy azt hiszem, szeretlek... tudod, úgy.

A levegő megáll. Az emberek eltűnnek. Ketten állunk a táncparkett közepén, egymás szemébe nézünk, és összeforrunk. Ennyi kellett, és boldog vagyok.