"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2011. december 30., péntek

Az nem lehet, hogy...

Nem tudom, mennyire és mikor van igazam. Nem tudom, mindig, minden helyzetben jól látom-e a dolgokat, egyet viszont biztosan tudok: sosem lehet igazam.

Lehet, hogy a tény, miszerint szeret és folyton velem van, nem természetes. Lehet, hogy sokkal jobban meg kellene becsülnem, mindazt, amit tőle kapok. Lehet, hogy jobban oda kellene figyelnem arra, amikor problémája van, amikor szomorú, amikor úgy érzi, a világ ellene esküdt össze. Lehet, hogy nem kellene természetesnek vennem ezt a szeretet-dolgot, és jobban meg kellene fontolnom az ebből következő és adódó tetteimet.

Nem hiszem, hogy meg kellene tanulnom másként szeretni. Egész egyszerűen úgy gondolom, hogy még kezdő vagyok, még fiatal ehhez az egészhez. A változás szükséges, de nem direkt, hanem spontán módon. Ezt pedig az idő hozza majd meg.

Lehet, hogy egy csúnya félreértés áldozata vagyok...?
Mi van, ha az, ahogy kettesben viselkedik velem csupán egy rózsaszín álom által elnyomott hamis kép? Mi van, ha nem velem viselkedik másként, csak egész egyszerűen én látom máshogy?
Minden bizonnyal óriási csalódás lenne ráeszmélni arra, hogy amiről azt hittem, hogy a legértékesebb dolog az életemben, nem is létezik.

Igen, minden bizonnyal csalódás lenne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése