Sohasem

beszélgetni akarok veled!
miért kell már megint menned?
ne rohanj, mennyivel könnyebb volna,
hogyha az éjszaka magára váratna,
mennyivel, ó de mennyivel többet
érezhetném azt az illatot, ami a nyakadon ül
rendületlen.
törhetetlen zúgsz bennem, össze meg vissza,
néha felkavarsz, üresen hagysz, de a kezed tiszta!
nincs más, csak én.
én.
én.
én.
a szavaid engem keresnek,
neked velem és melletted a helyed,
kérlek,
maradj meg nekem.

én nem akarlak elveszteni
s o h a s e m!


G.-nek Adri által