Köszönőbeszéd

Az igazi és legfontosabb dolog a világon az, hogy legyenek társaink. Amennyiben átélhetjük azt az euforikus örömöt, hogy az emberek támogatnak bennünket, szeretnek, minden erejükkel velünk harcolnak, elmondhatjuk magunkról, hogy igen, nekünk vannak társaink. És nem is akármilyenek.

Furcsa érzés arról beszélni, aminek létezéséről tudunk, de nem érzékeljük minden nap. Az elmém, az eszem tudta, és mind a mai napig tudja, hogy meg kell küzdeni a sikerért, viszont sokszor éreztem úgy, én erre nem vagyok képes. Ilyenkor kicsit ott belül, nagyon mélyen valami eltörött: azt hittem, soha többé, senki nem lesz képes összeragasztani azokat az apró szilánkokat. Tévedtem. Ők mind magukhoz vettek egy darabot, és közös erővel, kitartással egymás mellé illesztették őket anélkül, hogy én észre vettem volna. Valahogy egy pillanat alatt minden megváltozott: újra egész, újra kerek lett az a valami ott legbelül.

Mindig írtam, már azt sem tudom, milyen régóta vetem papírra a gondolataimat. Azonban az évek alatt én is rengeteget változtam: az első jegyzeteimből tanulva alakítottam stílusomat, és örökké tanulok. Tavaly december elején azon gondolkoztam, mi az, amit el szeretnék érni az életemben: egy könyv. Furcsa gondolat, de mégis: összeállítottam, még aznap este megszületett.

Most itt van ez a könyv. Kicsi, színes, még kezdő, de az enyém.

És itt van az az ember, akinek köszönhetem, hogy ilyen vagyok, hogy ilyen lettem: az édesanyám. Szeretnék neki köszönetet mondani, mindazért, amit értünk, a gyerekeiért tett. Ugyanígy köszönöm a tesóimnak, Öcsinek és Vikynek, veletek az ember csak boldog lehet!Kedvenc Nagyimnak is köszönöm, hogy mindig támogat.

Szóval már hárman vagyunk: a könyv, anya és én.
Várjunk csak, ez így kevés lesz: kell még valami. Kell egy erő, amely elsöpör, amely mindenkor támogat, tanít, okít, büszke rád. Kell egy Szupertizes, akik nélkül nem lenne teljes az életem: Viktor, Eszti, Kármi, Letti, Viki, Petra, Ádám, Roli, Tomi és Adri. Srácok, köszönöm, hogy vagytok.

És kell még valaki, aki nélkül fél lehetek csak. Aki szeret, aki képes éjfélig hajtogatni velem a meghívókat, akinek az ölében bátran alszom el. Aki akkor is, ott is. Akit a világon mindennél jobban szeretek, becsülök, tisztelek. Kell egy Gergő. Köszönöm Neked!

Szóval, most itt vagyunk mi, mindannyian: a tanáraim, a szeretteim, a világ, amiben élek. Tudom, itt nem kell soha félnem, mert Önök, és Ti mind vigyáztok rám.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki részt vesz az életemben.

(Úgy éreztem, nyilvánosságra kell hoznom, hogy mindenki meg tudja fontolni a szavakat, amiket leírtam.)