Vannak dolgok, amik olyan megfoghatatlan-meghatározhatatlan boldogsággal töltenek el, amit nehezemre esik tökéletesen megfogalmazni. Más érzés, mikor az ember szája mosolyra görbül, és mikor a lélek felhőtlen mosolyog a világra. A mentális mosoly egyszerű, és tiszta tükre a szemünk. Apró csillámok villannak a tükör tiszta lelkiismeretben, hevesen fénylik a világra. Ilyenkor valóban minden szebb.
Lelkem apró tündérkéi folytonosan, megállíthatatlanul nevetgélnek, ha átélem mindezen élményeket:
halk szavakra ébredni, meleg leheletet érezni a hűvös bőrömön, reszkető kézbe markolni bele erősen, határozottan.
Remegő szívvel és biztos lélekkel állni elé, mélyen a szemébe nézni.
Csókot lehetni forró arcára, mikor a hűvös esőcsepp sisteregve cseppen rá, kis körben.
Bőre minden sajgó repedését betölteni, szíve minden fájdalmát megérteni, boldogságát könnyekkel jutalmazni.
Szája szélét lesni, mosolyt csalni fásult arcára.
Szép ruhában tetszelegni, bálkirálynőt játszani, betegen gyengén, életet vonszolni.
Az ágyon feküdni nyugton, békésen, örökké.
Ilyenkor csillogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése