Telefon

Süket a telefon,
a szívem zakatol,
kilátok a sötét ablakon,
sűrű hó zuhog.

Kicseng a kagyló,
roppan a padló,
eszeveszett súly
ami a földre húz.

Jön a válasz- "haló",
rekedt hangom fakó,
nem szólok,
csak bámulok.

Éles csattanás,
letette- hm, csalódás.
Csupa hó a föld,
estére leszáll a köd.

Hangosan tárcsázok újra,
lelkem nem térhet nyugovóra,
míg a hangot nem hallja,
bármily' későre jár az óra.

Kikapcsolta. Géphang szól hozzám.
Monoton, unos-untalan traktál.
Vihar zörren az úton,
jeges a szívem, hangtalan hever a pulton.

Álmosan pilledek,
reggel sikoltva kelek fel
várom az üzenetet,
helyemet nem lelem.

Jégvirág az ablakomon,
befűtenék, nagyon fázom
de ott az a fránya hiány
mely lelkéért kiált!

Robban a jég az úton,
marja a só, megfojtom
a zaklatással,
a csacsogással.

Felhívom, kicseng,
bájos hang krákog kelletlen
azt mondja, elázott,
megfázott.

De szeret!
Azt mondja, nem felejtett,
csak a hó, meg a jég, ja, meg a fagy,
mind baj, jó nagy.

Leteszem a telefont,
ülök a szeretetben, szorosan körbefont,
és várok,
üzenetet akarok.