Mindenen lehet változtatni. Nincs megfordíthatatlan, kitörölhetetlen, elferdíthető valóság. Minden, bármily csekélység legyen is az, megváltoztatható. Hosszú, lobogó szőke hajunk vörösbe hajlítása csupán anyagi helyzetünkön múlik, egyszóval pénzkérdés. Minden megtanulható - nem kerül semmibe komoly erőfeszítések által főzni, horgolni, nyelveket tanulni. Életünk lovának gyeplője a mi kezünkben pihen nyugton: mi dönthetjük el, merre irányítsuk, merre menjünk, illetve mi határozzuk meg, hol és mennyi időre pihenjünk meg. A lehetőség mindig a mi kezünkben van, pusztán élni kell vele. Azonban ez a változtatási lehetőség egyetlen egy dologra nem vonatkozik: az életkorra. Sötét strigulákat húz a sorsunk életünk megviselt, rögös falára. Minden évben újabb és újabb vonalakat húz a világmindenség kitörölhetetlen és megmásíthatatlan tollával, ötösével összegzi azokat, majd minden évfordulón kegyetlenül, szívtelenül eszünkbe juttatja azt. Kérés nélkül az orrunk alá dörgöli elszenvedett éveink hányadosát, majd kényszerít a továbblépésre. Persze felesleges csatát indítanunk korunk ellen, hiszen mi magunk is tudjuk: mind hiába, öregszünk. Az idő súlyos kereke örökké mozog, hajt előre szüntelen, megállás nélkül. Mindig forog, az idők végezetéig.
Az idő megszépít. A szájsarkában ülő mosolyráncok, az apró, nevető szarkalábak, mind a szépség jele. És így már érthető: ha az idő, akkor a szépség is örök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése