Fenyőfaillatú, csendes, békés ünnep- mindig erre vágytam. Idén megkaptam.
Gyermekként mélyeket sóhajtva szemléltem a hatalmas fát, amint zöld ágaival beteríti az egész szobát. Örömtől csillogó szemmel, tátott szájjal vártam az ünnep minden ízletes cseppjét- ismertem a recepteket, két kézzel majszoltam a mákos bejglit. Mélyen szippantottam a forró halászlébe, majd gyermeki kacajjal bújtam édesanyám ölébe. Szerettem a karácsonyt.
Kicsit nagyobb lettem, és az ünnep más lett. Szentebb, boldogabb, egészebb. Valahogy minden lassan, a maga karácsonyi tempójában átalakult, az idő lassan vánszorgó kereke nem engedett elsietni semmit sem. Délután alvás helyett a konyhában sürgölődöm, keverek, pakolok, főzök. Ezen a napon mindenki a tökéletességre törekszik. Azt mondják, az ünnep a várakozással egyenlő. Valójában mire várunk? Én idén rájöttem.
Kémlelve-kutatva néztem a szüleim nyugodt arcát, és akkor megütött a felismerés szele. Ők pontosan erre a nyugalomra, önfeledt kacajra, békére várnak. Ilyenkor megszűnnek az évek, a hónapok, és ők is gyermeki örömmel figyelnek minket. Mi, akárhány évesek is vagyunk, örökké a gyerekek maradunk. Mert az ünnep így egész: kicsikkel és nagyokkal.
Kívánom, hogy mindezen élményeket Ti is átéljétek! Boldog karácsonyt!
Dóri, nem kell ehhez egy betűvel sem több! Megértesz valamit, ami a LÉNYEGES életérzésekhez tartozik. Meg is tudod fogalmazni. Tedd meg ezt mindannyiszor, amikor csak kicsit is úgy érzed, írni kellene. Hatalmas ajándék ez a "kicsi" is másoknak, akik a napi őrlődésben tőled kaphatják meg a jelet: állj, kicsit végy vissza, kicsit szemlélődj...
VálaszTörlésIgazán köszönöm. Valójában minden egyes írásommal biztatni, erőt adni és támogatni szeretnék. Nagyon örülök, hogy tetszik. Még egyszer köszönöm.
VálaszTörlés