Öt hónap

Pár napja múlott el a dátum. Az ötödik hónap.
Még élénken él az elmémben a pillanat, mikor először játszott a hajamon a szél úgy. Mikor először csengett hangom a levegőben úgy. Örökké él bennem a perc, mikor először éreztem: élek. Robajló, pezsgő vérrel ereimben töröm-zúzom a nagyobbnál nagyobb kihívásokat, miközben újra lehetőségem van mindenre. Nehezen találtam önmagamra- küzdés és erő kellett hozzá. Ezután lehetetlen erővel csapott földhöz a tény, miszerint én is öregszem, és velem együtt vénül az idő is. Szempillantás alatt telnek a napok, a felgyorsult csiga lépteivel szaladnak a hónapok előre megállíthatatlanul és örökösen.
Rohan az idő.
Egyre nő, egyre terebélyesedik azoknak az óráknak, napoknak a száma, mikor élek. Lehetőségem, alkalmam van magamra találni. Folyamatosan, kíváncsian szemlélem saját életemet, miközben virágzom. Meleg, élettel teli bimbókat növesztek, létre hozok, alkotok, úgy hogy mindaz az én szememnek láthatatlan. Rájöttem, a teremtés felér egy csodával. Saját lelkemmel, szívemmel ragadhatok tollat, míg nem szűnő múzsám segít. Öt hónapja segít.