Kedves Katica!
Nem azért írom levelem, hogy bántsalak. Kérlek, ha valaha kezedbe kerül, ezzel a tudattal olvasd.
Egy gyermek nem állhat az anyja útjába. Egy férj nem gátolhatja a feleségét. Egy barát nem tarthatja vissza a barátját. Egy társ nem szegülhet ellen a társa akaratának. Nem kérhetem tőled, hogy örökké legyél velem, mert tudom, önmagam ringatnám hiú és reménytelen ábrándok közé. Éppen ezért nem is kérem. Ezenkívül nem kérhetem tőled, hogy álmaidnak nemet mondj, csak azért, hogy az én kezemet fogd, és kísérj az utamon. Ennek ellenére, most először és -ígérem- utoljára kérek tőled ilyet: gyere haza. Remény- és fejvesztve állok saját káoszom tetején, és szomorúan tekintek a mélybe. Tudatosul minden pillantásomban, mennyire hiányzol az életemből ilyenkor. Másnak ez lényegi felüdülést jelentene- nekem mindez üresség, hiány, fájdalom és szomorúság. Mindezek mellett pedig erő, harc, kitartás, küzdelem és véres bosszú mind az elszenvedett tizenhét évért. Mindegyik kegyetlenül sorstalan, cél nélküli évért, minden elvesztegetett időpillanatért, ami születésemből kifolyólag a számládra írandó. Bánt a tudat, hogy világra hoztál, ezzel akarva-akaratlanul akadályokat gördítettél elém, megmérettettél. De én nem találtattam könnyűnek- egészen máig. Ma gyenge, esetlen, védtelen vagyok. Képtelen vagyok felnőni egy olyan feladathoz, amelyhez nem kellene még. Lehet, hogy érettebbnek tűnök, de én még kicsi vagyok. Kicsi, mint egy parányi borsószem a levesben; képtelen vagyok egyedül az egész leves zamatát, ízvilágát megteremteni, mindehhez szükségem lenne még borsókra. Viszont nélkülem egyetlenegy borsó sem létezne, mert lehet, hogy pont én lennék a hiányzó íz, a zamat. Viszont a sok sok borsószem által alkotott íz nem ér fel semmi mással, nem fogható másik ízekhez. Nekem a feladat elvégzéséhez szükségem lenne segítő elemekre, akik velem együttműködve, hatékonyabban oldják és teljesítik a feladatokat. De sajnos eddig rajtad kívül mással még nem találkoztam, aki segített volna a célkitűzések mihamarabbi megvalósításában.
Köszönöm neked, hogy megteremtettél. Hogy létrehoztad emberi formám, életet leheltél a piciny magba, ami egykor voltam. Viszont hálás lennék, ha azt a magot továbbra is formálnád.
Szeretettel: Lárvácska