Ringat a képzelet sűrű homálya,
Altat a tél fedetlen csodája.
Arcomra hűvös csók száll,
Szépsége őrizhetetlen, szava tovaszáll.
Fekszem a sűrű erdő közepén,
A kerek, álomszép béke szigetén.
Takaróm a sűrűn szőtt moha,
Ringatóm a tél forró csókja.
Sziklán kél az bújós árnyék,
Sűrűn fázik, vacog a szél.
Arcom kipirul, testem felhevül,
A szerelem éget, a vágy fűt.
Lassan ismét fázom,
Az őrzőm másra vágyott.
Legtisztább erényem, hogy hagyom,
Elfeledem saját akaratom.
Szívemben egy halovány emlék él,
A heves csók, a szenvtelen tél.
Ismét szellőre vágyom,
Teljesítse legvégsőbb akaratom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése