"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2011. március 12., szombat

Tavasz van

Rájöttem, hogy valójában én egész életemben azt várom, hogy vége legyen a télnek.
A hűvös, kemény időjárás megviseli a lelkemet: száraz, szürke foszlányként élek, mígnem a tavasz forró sugarú keze meg nem érint. Pillanatok töredéke alatt felszívom az életet adó napsugarat, és várom a nyarat. Hosszú, mély várakozás ez, de várni tudni kell.
Mindenre.
A legapróbb csoda a rügyezés, a virágba borulás, egy új élet megjelenése. A forró tavasz üdítő élménye, mely napról-napra egyre jobban elvarázsol. Átjár a forróság régmúlt szerelem éled újra.
Tavasz van.

2 megjegyzés:

  1. fáradt lett a tél,
    utolsó erövel próbálja
    a napokat láncra verni,
    de a madár is tudja,
    a tavasz fog gyözni.

    felolvad lassan az erdö,
    a meztelen fák fázva állnak
    a ruhásszekrény elött,
    a kérdésük ugyanaz, mint egy évvel ezelött.
    mit húzzunk fel?

    valami szép friss zöldet, szépségeim!
    egy ruhát, ami a testmelegtöl
    új szinekre kap.
    a halandók erröl csak álmodni tudnak,
    Ti örök fiatalok maradtok.

    nyissátok már ki a szekrényajtót,
    engedjétek meg, hogy érezzük mi a varázs.
    mi zöldet kérünk. kérhetünk zöldet?
    na gyertek Ti örök szépek
    és flörtöljetek velünk!

    VálaszTörlés