Imádom a szádat,
a lábad, csöpp arcodat,
a búbánatos hangodat,
a kicsiny kis kacsódat,
a kusza ráncokat,
a sötét karikákat.
Szeretem a hajadat,
a nyári tarkódat,
a kis csupasz nyakadat,
a formátlan derekad,
a kellemes jellemed,
a szellemes küllemed.
Kedvelem a színeid,
a bozontos, télit,
a sok apró áldást,
az ezernyi szitkozódást,
a boldog percet,
a gondtalan szerelmet.
Utálom a meddő órát,
a cifra palotát,
a ménkűs napot,
azt, ha nincs kalapod,
ha esik és fúj,
ha nem vagy, nincs kiút.
Úgy nagyjából az első négy sorig meg voltam győződve, hogy a vers egy kisbabáról szól. XD Aztán a karikáknál, a nyári tarkónál, meg a szellemes jellemnél elbizonytalanodtam. :D Mindenesetre aranyos kis vers, tetszik az utolsó versszak csattanója is.
VálaszTörlésOFF: Jól következtettem, hogy a délibábos porvilág annak a Dorinának a blogja, akit én is ismerek? :) Ha igen, akkor megyek, és meglátogatom őt is!
Igazából, a vers egy kedves férfihoz szól, aki sokat jelent. Én -sajnos- többnyire részletekben gondolkodok, és most ezt vetettem papírra. Igen, a délibábos Dorina:) Ő is sokat és jót ír. Köszönöm Petra.:)
VálaszTörlésIgen, a második versszakra már rájöttem, csak nem írtam le. XD
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés