Várom, hogy rezegjen,
hogy neked kicsengjen,
mondhassam: "halló"
hallhassad hangom.
Nem üzensz, nem szólsz,
könnyeim hullatom,
várom a hívásod,
hangodat akarom.
Nem jelzel. Várjak másra?
A hajnali szívdobbanásra?
Nem férsz a bőrödbe,
én csak sírjak a zsebkendőmbe.
Köszi.
(Petra vagyok a suliból. :))
VálaszTörlésÉrdekesre sikerült ez a vers, először azt hittem, hogy valami nagyon drámai lesz, de a végénél már mosolyogtam. Az utolsó sor nagyon jó, amolyan igazi kis dacos odaszúrás. :D Egyébként kiraktam a blogodat a kedvenceim közé a sajátomban.
Szia Petra! Köszönöm szépen. Sok sikert a blogodhoz, nagyon jól néz ki, felveszlek én is, és olvaslak. :)
VálaszTörlés