"...mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben" Radnóti Miklós




2010. március 25., csütörtök

ambivalencia

Kettősség. Ellentétes érzelmek együttes megjelenése. Vegyes, kavarodott, sűrű érzések kavalkádja.Ezt érzem, amikor rád gondolok. Arcod parányi részletei az öregség jeleit viselik: mosolyodban ott bujkál a nagyanyád szelíd mosolya. Fiatal, erős és gyönyörű vagy-még. Az ambivalens érzésekkel együtt eltűnik a fény a szemedből, a szarkalábak a szemedre szöknek. Öregszel vagy éppen bölcsebb leszel. Lehet, hogy nem mosolyogsz, de belül -a sok keserűség ellenére - de te még mindig optimista és boldog vagy. Elégedett vagy a ráncaiddal, a koroddal, a magad mögött hagyott évekkel. A hajad fénye is megkopott már, ősz hajszálak tűnnek fel benne akaratlanul. Te nem tiltakozol ellene, tudod, hogy ez is a élet velejárója. Az arcod egy festmény: erősen kirajzolódik rajta az életed fájdalmas, szomorú pillanatai, és csak halovány, fehér gödröcskék jelzik a boldogságodat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése