Nem gondoltam, hogy hosszas lábadozásom utáni első nap máris eseményekkel teli lesz. Pedig az volt, javából. Francia barátaim, Pierre és testvérei érkeztek ma látogatóba az iskolánkba. Nem olyan régen, körülbelül egy éve csatlakoztam egy ifjúsági szervezethez, amely a több idegennyelven beszélő diákokat ill. fiatal egyetemistákat segíti. Ebben a közösségben ismerkedtem meg egy fiatal francia fiúval, aki egyenesen a mesés Párizsból érkezett kis hazánkba. A mai napon végig franciául vezettem őket az iskolában, jártak fizikaórán, matekon, no meg francián. Ezután újabb lehetőség nyílott a bizonyításra: a holnapi napon számítottak a megjelenésemre Tabon, ahol a természettudományokkal, a biológiával és az idegen nyelvekkel kapcsolatos előadások lesznek. Sajnos, ezt a programot le kell mondanom, mivel szombaton versenyezni megyek, és a péntek estémet rehabilitációra szánom.
Érdemes volt ma felkelnem. Szeretem a tartalmas napokat, a kihívásokkal teli órákat, perceket. Új nap ébred, és érzem, tudom, tudnom kell, hogy ez az én napom lesz.
Au revoir mes amis!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése