A minap a parkban üldögéltem, a nap az arcomat simogatta és eszembe jutott, hogy mennyire jó fontosnak lenni. Maga a tudat, hogy valakinek az eszébe jutottam. Az apropója a dolognak ebben az esetben sem mindegy, hiszen nem azért akarok valakinek a fejébe beleköltözni, hogy engem szidjon. Jó érzés tudni, hogy van valaki(m), akire számíthatok. Aki anélkül is gondol rám, hogy én nekem egy szóval is kellene erre utalnom. A remény éltet, a tudat, hogy talán nem kell rejtegetnem magam előle, mert ő is valódi, hús-vér ember.Persze lehet, hogy ez csak képzelgés, hogy valójában nem létezik, csak bennem él és próbál a csalódásoktól kímélni. Lehet, hogy ő olyan mint egy anyaoroszlán, aki a kölykét védelmezi a rossztól, a gonosztól, attól, aki bánthatja, kárt tehet benne. Lehet, hogy ő csak egy álomkép, de mégis örömmel gondolok rá.
"Nyugodt vagyok, megingathatatlan, mint egy rossz emlék
Bár néha kicsúszik minden a talpam alól, s eltűnik a kép
Tudom, hogy lehetne jobb is, lehetnék például boldogabb
Hogyha megtanulnám hogy lehetnél kevésbé fontosabb."(Bijou)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése