Rájöttem, hogy nem választ el minket semmilyen természetfeletti erő. Sem a nagybetűs Élet. Mi magunk vagyunk az az erő. Képtelen vagyok felfogni, hogy egyedül vagyok. Te is egyedül vagy, mindenki egyedül van ezen a világon. Magunk dönthetünk a sorsunkról- legalábbis mindenhol ezt halljuk-de mi mégsem döntünk, inkább hagyjuk, hogy a dolgok alakuljanak. Teljesen kiborulunk, ha valami nem úgy történik ahogy azt mi előre elterveztük. Pedig, valljuk be, nem tervezünk. Csak elgondolunk.
Nem értek hozzá, hiszen az eddig eltelt tizenhat évem során kb. két hétig kellett egyedül, szülők nélkül élnem. "Nem vagyok szakmabeli", ahogy anya mondaná. Nem ismerem az egyedül élés világát, de az egyedül döntés útvesztőit annál jobban. Sokszor, sok mindent kellett már eldöntenem saját kútfőből. És eddig azt hiszem sikerült többé-kevésbé helyes döntéseket hoznom. De most nem tudom, mi lesz a kimenetele ennek a dolognak.
Döntöttél már magadról, ebben biztos vagyok. De vajon döntöttél-e másról valaha? És mennyire változott a TE saját életed a döntés következtében? Volt kire támaszkodnod, kitől tanácsot kérned? Jó lenne, ha valaki beavatna...
Nem akarok senkit sem szeretni bármi áron. Nem akarok senkihez tartozni.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése