könnycsepp

A bakancsos lábam alatt dobogott a földes út. Trappoltam,egyedül száguldottam le a dombról. Néztem a felhőket az égen, a Nap mosolygott rám. Egy könnycsepp gördült le az arcomról.Végigpásztázott az orcámon, futott egészen az államig. Ott egy pillanatot várt, megállt, majd hatalmas robajjal földet ért és örökké eltűnt. A könnycseppel együtt eltűnt a megszokott nyugalom, biztonság és elöntött a kétely, a nyughatatlanság. Nem sírhattam a könnycsepp után, hiszen akkor még több könnycsepp ért volna földet. Megfogtam az arcom: forró volt. Kérdések ezrei próbáltak még nyughatatlanabbá tenni. Sikerült nekik.

Nem értem miért lőttem ilyen jól.